– Gyere Tomika, nézd, milyen szépen összefolynak a színek, én mintha látnék ott egy kiskutyát! – próbálta Zsolt elvonni a reszkető kisfiú figyelmét a szomszédból áthallatszó kiabálásról. Tomit az édesanyja hozta át egy órája, mert látta, hogy a férje részegen veszekszik a parkban sakkozókkal. Ha iszik, mindenkinél mindent jobban tud. Ez sosem jelent jót. Gyorsan elzavarják az asztaloktól, aki ismeri, már leülni sem engedi. Így aztán még agresszívebben ér haza, ahol persze mindig az övé a győzelem. Ha Fanni időben észleli a veszélyt, átviszi a fiát a szomszédba. Ott biztonságban van. Zsolt és Tomi kedvenc játéka, hogy vízfestékkel különböző színeket festenek a papírra. Az egymásra festett szín rétegek foltokká folynak össze, amikbe mindenféle izgalmas dolgokat lehet belelátni. A kisfiú egyre ügyesebben fedez fel a foltokban formákat, alakokat, állatokat, virágokat. Már iskolába menet a felhőket is úgy nézi, hogy mit láthat bele. Amikor megegyeznek abban, hogy a vízfestékfoltokból mit lehet varázsolni, akkor másnapra Zsolt befejezi a festményt. Legalább két tucat közös képük van már.
– Mit képzelsz te kurva? – harsogott az ordítás a szomszéd lakásból. Mi az, hogy nem volt időd vacsorát főzni? Talán más ágyában henteregtél helyette? Én kidolgozom a belem, hogy eltartsam a családot, aztán amikor hazajövök, nincs vacsora, a gyerek meg már megint máshol kujtorog.
– Nyugodj meg szívem, mindjárt melegítem a vacsorát, a hűtőben van. – Fanni hangjában keveredett a félelem és a remény, hátha ma este talán megússza. A félelem és a remény folyton változó hullámain próbált a felszínen maradni már évek óta.
– Baszd meg a főztödet, már tegnap is szar volt, ma a hűtőből miért lenne jobb? Tudom én, hogy itt más is van a háttérben, de ha nem mondod el őszintén, akkor kiverem belőled. Velem nem baszakodhatsz!
Zsolt nem először hallotta ezt a műsort. Tudta, hogy a szomszédja, Tamás sikeres mérnökként kezdte a pályáját, egy szabadalmáért annyi pénzt kapott, hogy meg tudták venni a lakásukat. Aztán valami elromlott. Tamás bízott abban, hogy újra és újra kitalál valamit, ettől gazdagok, sikeresek lesznek. Ezért aztán a keresetét is az újabb ötleteire költötte, de azok nem működtek. A pénz ment a nem működő ötletekre, meg a bánatában megivott alkoholra, aztán egyre kevesebb az ötletekre, és egyre több az alkoholra. Sértett, durva, tüskés és veszélyes emberré vált. Egyszer csak vérfagyasztó sikoltás hallatszott a szomszédból, Zsolt látta a döbbenetet Tomi szemében, és hívta a rendőrséget.
Egy hónap telt el azóta. Fanni néhány nap kórházi kezelés után átmenetileg a szüleihez költözött a gyerekkel. Csengettek. Zsolt kinyitotta a lakásajtót, és Tamás rontott be.
– Mégis mit képzelsz magadról te rohadék? Tönkreteszed mások családját! – támadott azonnal.
– Nem is értem, mit akarsz ezzel mondani. – próbált kitérni Zsolt, megérezte, hogy nem veheti fel a kesztyűt, agresszióban ő itt bizonyosan alulmarad.
– Ránk hívtad a múltkor a rendőröket, a feleségem elköltözött, ellenem meg eljárás indult. Miattad van minden, te szemét!
– De Fanni kórházba került, súlyos sérülései lettek. Legalábbis nekem ezt mondták a rendőrök, mikor tanúként kihallgattak – próbált védekezni.
– Baleset volt! Nehogy azt hidd, hogy ezt büntetlenül megteheted!- fenyegetőzött Tamás. Az ügyvédem utánanézett az életednek. Én barom először azt hittem, hogy az asszony veled dug, de ez még ahhoz is hülye, hogy megcsaljon. Erre kiderül, hogy te egy buzi vagy.
– A magánéletemhez semmi közöd. – csak ennyit tudott kinyögni csalódottságában, hogy már Tamás is rájött a titokra, amit próbált minden helyzetben gondosan őrizni.
– Te is beleavatkoztál az enyémbe, és ezt nagyon meg fogod bánni! Azt is megtudtuk, hogy rendszeresen egyedül hagyta az anyja veled a gyereket. Az eszem megáll, a fiamat odalökte egy pedofil markaiba. Látom egy ideje, hogy furcsán viselkedik a gyerek.
– Micsoda? Én pedofil? Kikérem magamnak, kérlek, hagyd el a lakásom!
– Márpedig végighallgatsz te mocsok! Feljelentelek pedofília miatt, és hogy megrontottad a kisfiam. Én vagyok a normális! Nekem fognak hinni, nem egy ilyen aberrált köcsögnek! Börtönben a helyed életed végéig, az ilyenek nem élhetnek szabadon a normális emberek között – kiabálta Tamás, és ahogy jött, úgy viharzott ki a lakásból.
Majdnem egy év telt el az erőszak óta. Zsolt meglepve ismerte fel Fanni hangját a telefonban. Az asszony hívta, hogy találkozzanak egy kávézóban.
– Szia, hogy vagy? – kérdezte Zsolt a feltűnően zavarban lévő Fannit. Miért kérted, hogy találkozzunk?
– Azt akarom, hogy tőlem tudd meg, néhány hét múlva Tomikával visszaköltözünk, újra együtt lesz a család – Fanni erősen hinni akarta, hogy igaz is, amit mond, és hogy ezt hihetően is tudja elmondani, majd folytatta. Tamás megváltozott, azóta mi nem láttuk ittasan, a gyerekkel kedves és gondos, tőlem bocsánatot kért. Ígérte, hogy ezután minden másképp lesz.
– Te hiszel neki? – csodálkozott Zsolt, és görcsbe rándult a gyomra, eszébe jutott, hogy fenyegette őt Tamás. A feljelentéséből egy számomra nagyon megalázó eljárás lett.
– Igen tudom, és nagyon sajnálom. – mondta remegő hangon Fanni, aki leginkább már a beszélgetés végét várta. Amit akart, azt ő már elmondta.
– Az, hogy az eljárás során te visszavontad a korábbi vallomásodat, és részben elfogadtad Tamás vallomását, az én ügyemben nagyon nem használt. – mondta ki Zsolt, pedig korábban megfogadta, hogy ezeket a részleteket bezárja önmagába. A rendőrök beszéltek ismerősökkel, kollégákkal a tantestületben, házban lakókkal, és szinte kizártnak tartották, hogy Tamás pedofil vádjai igazak. Örök életemre hálás leszek Tomikának, hogy az eljárásban az igazságügyi pszichológus szakértővel folytatott beszélgetéseken őszinte és határozott volt. Az a szakértői jelentés az én ügyemet lezárta, Tamás ügye pedig hamis váddal bővült.
– Szerinted hogy fogunk majd újra szomszédokként élni? – nézett Fanni óvatosan a férfira.
– Sehogy – vágta rá gyorsan és élesen Zsolt. Jövő héten elmegyek innen, egy más városban talán nyugodtan taníthatok, nem leszek az a tanár, akinek egyszer volt valami pedofil ügye. Ha ez sem működik, külföldre költözöm. Ott talán még nekem is lehet családom.
Ebben a táskában azokat a képeket hoztam, amiket Tomikával festettünk. Kérlek, add neki oda őket, és azt üzenem, hogy köszönöm.