2020. február 29.
– Szívem, kész vagy a kajával? Mindjárt jönnek a vendégek. – kiáltott ki Betti az udvarra a bográcsnál üldögélő Zolinak.
– Végeztem, viszem be.
– Boldog szülinapot Zoli! – hangzott egy vidám kórus nemsokára az udvarról.
– Na, ezek tízen megint összevárták egymást, hogy egyszerre érkezzenek. – mosolyodott el a 60 éves ünnepelt.
– Barna késik, úgyhogy az öcsémre ne várjunk. Köszöntsük meg az ünnepeltet, és együnk – adta ki az ukázt szokásához híven Andi.
– Hú, ez a vaddisznópörkölt megint állati finom lett. Ennél több nem is nagyon hangzott el vacsora közben, de ez többször. Meg a sütik is!
– Vacsora után egy Activity parti? Gyorsan elő is került a tábla, a párok meg úgyis adottak voltak.
– Most ki jön?
– Zoli rajzol, Bettinek kell kitalálni.
– Kezdheted. Aha, két szó, az első szó: sörnyitó? Nem, akkor mi? Az egy szív? A sörnyitóban? Szívesen kinyitna egy sört? Nem? Jó, második szó. Ember, férfi, a fején sapka, nem, korona, valamilyen király? Jó, vissza az első szóra! Sörnyitó, hiába kopogtatsz a tolladdal a papíron, látom, hogy benne van egy szív, de mit jelent?
– Lejárt a homokóra, elbuktátok!
– Milyen sörnyitó baszdmeg, nem látod, hogy oroszlán? – fakadt ki Zoli, de a többit már elnyomta a kirobbanó röhögés. Ő Oroszlánszívű Richárd.
Jól benne jártak az estében, mire megérkezett Barna.
– Gyere, melegítünk vacsorát, meg inni is kapsz, igyekezhetsz, míg utolérsz bennünket.
– Köszi, jöhet minden! Kivagyok, egyhuzamban vezettem haza a világ túlfeléről. Egy új áruház informatikai rendszerét adtuk át. Azt hittem, beledöglünk az utolsó három napba. Vaddisznópöri van ugye? Ez tartotta bennem a lelket az úton. Vörösbort kérek.
Majd ezután az este feloldódott a testes Cabernet Sauvignon-okban és az üde Olaszrizlingekben.
2020. március 27.
– Félek a mai naptól. – sóhajtott Betti reggeli után.
– Látom, hogy napok óta rágódsz, ne halasszuk tovább. A helyzet nem lesz jobb, téged meg agyonnyom a teher. Ez a COVID mindenkinek odavert rendesen. – felelt Zoli.
– Már két lapszámot kiadtunk a lezárások óta, az eredmény katasztrofális. Az eddig hol 16 hol 20 oldalas újság helyett jó, ha négyoldalnyi hirdetés összejön. A hirdetőink és mi sem tudjuk, a vállalkozásunk túléli-e ezt a szart, vagy mi túléljük-e? Mi jön még? Meddig tart? – fakadt ki Betti. A dolgozókat, akiket megtartunk, vissza kell vennem határozatlan ideig 4 és 6 órásba. Remélem, belemennek. Két szerkesztő biztos nem kell. Ezen őrlődöm napok óta. Kit küldjek el? Úgy döntöttem, Bence szerződését felmondom. Ő vállalkozóként dolgozik, egyszerűbb a felmondása, egyéb megbízásai is vannak. A családi, anyagi háttere is olyan, hogy könnyebben átvészeli a helyzetet, akár az apja is felvehetné a cégébe. De már 17 éve dolgozik nálunk, és ott vannak a családi, baráti kötelékek. Feri viszont 22 éve van a cégnél, alkalmazott. Neki felmondani drágább és körülményesebb.
– Tudom, hogy nehéz, de egyetértek veled.
– Ma délután beszélek mindenkivel, ebéd után találkozunk az irodában.
Néhány óra elteltével Betti láthatóan feldúltan ért haza.
– Ennyire borzasztó volt? – kérdezte aggódva Zoli.
– Igazából nem. Elfogadták, hogy átmenetileg visszasorolom őket 4-6 órásba, és bízzunk a jövőben. Bence volt a legnehezebb. Megmondtam neki, hogy fel kell mondanom a szerződését.
– Hogy fogadta?
– Tulajdonképpen korrekten. Azt mondta, biztos volt benne, hogy ketten nem maradhatnak, de azt hitte, ő marad. Ajánlottam, hogy szeptemberben beszéljünk, ha javul a helyzet, újra szerződhetünk. Ebben maradtunk, de most gyorsan kérek egy pohár vörösbort.
A napok óta kínzó feszültség enyhülni látszott, az est és a vacsora a korábbiakhoz képest nyugodtabban zajlott. Ez persze a járványtól és az őrjítő bizonytalanságtól nem mentesítette egyiküket sem.
Zoli leült filmet nézni. Már egészen belefeledkezett, amikor meglátta a szobájából érkező síró Bettit.
– Mi történt? – kérdezte ijedten.
– Tönkretettem a negyven éves barátságotokat. – jött a válasz.
– Mondd már el, mi történt!
– Most tettem le a telefont. Andi hívott. Elmondott mindenféle szemét árulónak, akinek semmit sem számít a barátság. Hogy volt képem pont Bencét, Barna fiát kiraknom a cégből? Próbáltam neki megmagyarázni, de szóhoz sem jutottam. Majdnem negyven percig szapult, és közölte, jobb lesz, ha többet nem is beszélünk egymással. Ha nekem mindaz, ami az elmúlt évtizedekben történt, csak ennyit számít, nincs több dolgunk egymással. Olyan süket dumákkal meg ne etessek senkit, hogy majd három hónap múlva meglátjuk mi lesz, mert nem lesz semmi. Szerintük ez csak áltatás, de nem olyan hülyék, hogy beszopják. De ezt még megbánjuk.
2021. május 19.
– Ezt olvasd el! – mutatott egy levelet Betti Zolinak ebéd után. Délelőtt vettem ki a cég postafiókjából.
– Mi ez? – lepődött meg Zoli.
– Bence beperelt minket a bíróságon. Megjött a keresetlevél.
„Egy éve több tárgyaláson próbáltuk érvényesíteni a követelésünket a hirdetési újság kiadójával szemben, de hiába. Ezért kérjük a t. Törvényszéket, állapítsa meg, hogy Alperes jogosulatlanul használta fel Felperes szerzői jogi védelem alá eső műveit (a szerkesztett hirdetéseket). Kötelezze a jogosulatlan felhasználásból származó gazdagodás összegének 1.275.000,- Ft, továbbá kártérítésként kötelezze a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői vélemény díjának 318.500,- Ft, továbbá kötelezze később részletezett ügyvédi munkadíjak 222.743,- Ft, és mindezek késedelmi kamatainak Felperes részére történő megfizetésére.”
2023. január 11.
– Szívem, vége van! – mutatott egy levelet megkönnyebbülten Betti Zolinak. Írásban is megkaptuk a bíróság ítéletét.
„A bíróság a felperesnek az alperes ellen jogosulatlan felhasználás megállapítása, gazdagodás visszatérítése iránt indított perében az eljárást megszünteti. A felperes az érdemi tárgyalásokat és a számára kedvezőtlen szakértői bizonyítást követően elállt keresetétől, kérte az eljárás megszüntetését. Az alperes az elálláshoz hozzájárult.”
2025. március 1.
– Boldog 65. szülinapot nyugger!
Megint együtt érkeztek a szülinapi bulira a vendégek Zoliékhoz. Mind a heten. Vacsora közben csendesen beszélgettek. Tehették, mert kilencen már kényelmesen ülték körül az asztalt. Visszaemlékeztek ötven évre, a gimnáziumra és a kosárcsapatra, ahonnan eredt a barátságuk. Visszaemlékeztek azokra, akiket már eltemettek, akik kikoptak valamiért, vagy egyszerűen kiitták magukat a csapatból. Ezzel már együtt kell élniük. De boldoggá tették őket a közös szép emlékeik. A bulizások, grillezések, bográcsozások, tejfakasztók, szilveszterek, jelmezes farsangok, külföldi utazások, balatoni hosszú hétvégék, szüretek, préselések, palackozások, költöztetések, más munkák, amikor segítettek egymásnak.
– Ma este mit játszunk? Activity, Dixit vagy Imagine?